Ekkor szembesültem vele, hogy a problémamegoldási technikám mint tükör pattan vissza a gyermekemről. Felelősség, hogy milyen eszköztárat adunk a gyermekünknek, mellyel a későbbiekben megoldhatja kihívásait. Nem szeretném, hogy ordítson velem vagy mással. Elkezdtem a problémáinkat feldolgozni. A jelzései egyértelműek, csak jobban figyelek rá. Nem érdekel, ha mások sírni látják velem. Fontosabb, hogy a felmerült problémát együtt oldjuk meg.
Na jó, álszent lennék, ha nem jelezném, hogy mégis elszakad néha a cérna, de már sokkal kevesebbszer.
A jó példa, pedig, hogy egyre többször használja a szeretlek kifejezést. Erre pedig büszke vagyok, mert rengeteget mondom neki, így a pozitív megerősítés is hatással van a gyermekre.
Tudatosan dicsérem a pozitív tevékenységét, és kifejezem, hogy rám mindig számíthat. Nálunk már létezik a családi ölelés, amiből senki nem maradhat ki.
Remélem, soha nem fog ordítani rólam, hogy a gyermekem. Inkább mosolyogjon róla.
