Az anyai hozzáértés megvétózása, aláásása a környezet egyik kegyetlenségének számít a szememben.
Miért is? Az első gyermekes anyák többsége sok kérdésben bizonytalan, mégis szeretne megfelelni gyermeke és az ideális anya elvárásnak. Csodás dilemma, szinte már teljesíthetetlen elvárás. Itt érdemes megállni. Ezek a saját képzeteink, a saját eltévedt fókuszunk, nem a valóság.
De térjünk vissza a dilemmákkal tűzdelt anyai úthoz. A legtöbb esetben a környezetben többen már túl vannak a gyermeknevelés bizonyos fázisain. Valamikor, valahogyan nevelték gyereküket, ezért mindenképpen hozzáértőknek nevezik magukat.
Innentől pedig indulhat a végeláthatatlan "nálunk ilyet nem csinál." "nálunk minden rendben van."
A gyermekünk máshol mindent rendben csinál, csak nálunk nem. Egyszerű matematikával kiszámolható, hogy rosszul csináljuk. Nálunk sír, nekünk nem engedi átpelenkázni magát, velünk hisztis.
Nézhetem ezt úgy is, hogy nálam végre valóban önmaga lehet, valóban kifejezésre juttathatja nem tetszését, gyakorolhatja a saját döntést. Ezek pedig konfliktusokat szülnek köztünk és gyermekünk között. Igen, mindig adódnak kellemetlen helyzetek, ez benne volt a csomagban, amit a gyermekkel vállaltunk.
Mindezekkel együtt mások számára nem vagyunk megfelelőek... pontosan... hisz mindenki másképp csinálja.
Anyabázis ötlete a környezet mételyére
A környezetnek érdemes visszaismételni a mondatát: "Igen, nálatok ilyet nem csinál."
A lelkünkben pedig legyinteni egyet erre a jelentéktelen mételyre. Végül is minden annyit ér amennyi figyelmet tulajdonítunk neki.
