2012. október 26., péntek

Napirend az anya biztonsági öve

Pelus és ruha csere, reggeli, játszótér, ebéd, alvás... Ismerős folyamat? Nap, mint nap azonos sorrend. Unalmas? A gyermek számára nem. A napi rutin kialakítása létfontosságú a gyermek számára, hisz a megszokott sorrend nyújtja a biztonságot életében. Tudja, hogy mi után mi következik. De mi van velünk, anyukákkal?

A napi rutin számunkra is meghatározza a ritmust, számunkra s biztonságot nyújt. A napirend által a gyermekkel töltött idő belátható. Mindemellett a már jól ismert saját időnk is tervezhetővé válik. Törődhetünk magunkkal akár fizikai, akár lelki értelemben. Ilyenkor jöhet az azonnali jutalomként akár egy finom kávé, tea, vagy a sportolás valamilyen otthon űzhető formája.

Mire jó még a napirend?
Közös időtöltés az összeállítása a gyermekkel, előkészíti a későbbi órarendhez igazított iskolai életet, a gyermeket és önmagunkat is rendszerességre szoktatjuk. A napirendbe iktatott alvás vagy kézműves foglalkozás  például elkészíti az óvodai életvezetést.

 Milyen a jó napirend?
A különböző tevékenységek az idői keretek helyett a sorrendiség szempontjából kötöttek. Nem probléma, ha az ebéd csúszik fél órával, vagy az alvás nem jön össze a tervezett időben. A lényeg, hogy rendszeresen megtörténnek. A formája a gyermek számára könnyen érthető és használható. Ez megint közös szokásrendszer alapján alakul ki. A napirend a gyermek számára belátható időt öleljen fel. Eleinte ez az aktuálisan következő eseményt jelenti, később több élményt, majd egy napot, végül már egy hét programjai rögzíthetőek a gyermekkel.


Anyabázis ötletek napirendre
Vizuális napirend
- Gyermek tárgyai:  A gyermeknek este kikészítjük másnapi programhoz használt egyes eszközeit (pl. reggelre: pelenka, váltóruha, reggeliző kanál, fogkefe). Ez egyértelmű eseménysorozatot jelent a gyermek számára. A napirendi eszközöket érdemes egy polcra vagy egy fakkosított dobozba.
- Fényképek: A gyermek számára egyértelmű a fényképek során megjelenő valós helyek, személyek, események. Nehézség, hogy csak a megszokott eseményeket tudjuk ebben a formában megjeleníteni.
- Képek, ábrák: Az Internetről (pl. google képkereső, clipartok) lementhető képek által a program kialakítása. Érdemes a gyermekkel együtt átbeszélni a képeket, hogy ugyanazt a programot értsük alatta.
- Szimbólumok: Az iskolai órarendhez hasonlóan már csak egy egyszerű vázlatos ábra jelzi a várható eseményt.
- Napló: A gyermekről készülő napló is használható a megszokott események előrejelzésére, illetve ezáltal a múlt felidézésének. Erre a Naplóformák az emlékezéshez című bejegyzés mutat különböző változatokat. A képekkel illusztrált naplók ez esetben a kisebb gyermekek számára is jól használható segédeszközök.

Akusztikus napirend
- Megbeszélés: Az előző módszerekkel együtt vagy külön alkalmazható a gyermekkel történő megbeszélés. A napirendbe illeszkedve a megbeszélésünk is megadott időben történik. Mi például este megbeszéljük lefekvéskor, hogy mi fog történni, mert megesik néha, hogy felkeléskor már nem vagyok vele, hanem a nagyszülőkkel találkozik.


2012. október 8., hétfő

Útszéli környezetismeret

Mint az édesanyák, én is szeretném, hogy gyermekem sokat megismerjen a világból. Két évesen már képes önindítottan tapasztalatokhoz jutni. Eleinte én is abba a hibába estem, hogy komoly játékparkokba, állatkertbe, és nagyobb kirándulásokra gondoltam. Ismét a környezet által sugallt gyermekgondozás áldozata lettem volna, és végighurcoltam volna egy csöppséget a számára ugyan érdekes, de nem szükségszerű, a napi rutint felborító programon. Helyette figyeltem a gyermeket, aki megmutatta, mire van szüksége.


Séta a közeli kisboltba
A tőlünk pár utcányira lévő kisboltot jelöltem ki célnak, mint ismerős környezetet, és oda sétáltunk el. majd 2 éves fiammal. A séta gyakorlására egy közeli, a gyermek számára már többször bejárt terep alkalmas. Indulás előtt megbeszéltük, mi lesz a napi program, majd magunkhoz vettük az úti felszerelést.
Az út elején élvezte a szabadságot, sétált, rohangált, majd elfáradva felkérezkedett. Hoppá, helyzet van. Leguggoltam, majd leültem a földre és ölbe vettem a megnyugtatás érdekében. Mutattam neki növényeket, hangyát az elterelés érdekében. Elkezdtünk baba nyelven beszélgetni a fűről, a hangyáról. Elmeséltem, hogy a hangya élelmet keres, a fűszálak között bandukol. Aztán a gyermek észrevett egy összeaszott szilva darabot a közelünkben. Odaszaladt és elhozta, letette a hangyának. Végignéztük, ahogy a hangya felfedezi a szilvát.
A következő állomás egy villanyoszlop volt, ami nagyon jó bújócska terepnek bizonyult. Bepakoltunk pár kavicsot az alsó szintre, mintha pénztár volna. A kavicsok végül útitársainkká váltak.
Az út során szedtünk pipacsot, pitypangot,  fűszálat, mogyorót, csigaházat, további kavicsokat. A pitypangokkal gyakoroltuk a fújást felváltva. A gyűjtemény többi részét egy idő múlva mindig én hoztam. Útközben mondókákat dúdoltam, néha már egy- egy szót ő is hangoztatott.

A boltban
 Lassanként elértünk a boltig, ahol beszélgettünk egy- két emberrel, megdicsérték az eddig összegyűjtött virágokat. Gyerkőccel együtt vettem egy kis rostos üdítőt, amit elszürcsölgethet út közben. Mielőtt beléptünk, megbeszéltem vele, hogy mi fog történni. Beléptünk, és így már tudta, hogy mit kell levennie a polcról, hova kell vinnie, kinek kell odaadnia. A folyamatban kialakult önállósága töltötte el boldogsággal. Mikor megvoltunk, a bolt lépcsőjén megitta az üdítő jelentős részét, majd útra keltünk.

Irány haza
A hazaút jóval nehezebbnek bizonyult. Az ismerős terepen újra megemlítettük a tárgyak lelőhelyét. Mikor elfáradt, akkor a csigaházakat pakolgattuk, a pitypang szirmait tépte le és nézegette. Végül elfeküdt a fűben, és így nézegette az autókat. Pihenés közben beszélgettünk az autók hangjáról, színéről, hova mehet, milyen a sebessége, ki vezeti. Főként én kerekítettem történetet róla, gyerkőc pedig hangoztatta a motor hangját, esetleg megnevezte a tárgyat. Ennek ellenére az összhang megvolt, hisz beszélő környezetet biztosítottam számára, ahol felszedheti a szükséges szavakat, nyelvi fordulatokat. Közben megcsikiztem, cirógattam a fűvel, én pedig kaptam pár levelet mammam gyanánt,nehogy éhes maradjak.
Az utolsó szakaszon egy kis szállítást kért, amit örömmel teljesítettem. Annyi élményen volt túl, hogy tudtam, lassan álomba szenderül. Mire hazaértem vele már az ölemben aludt a nagy túrától fáradtan.

Ötlettár rövid felfedező sétákhoz
Felkészülés az útra: élelem, ital, a gyűjteménynek egy doboz (pl. tejfölös, teás), ruha, ami piszkos lehet
Útközben: gyermek ritmusában haladás, folyamatos beszélgetés a környezetről, eseményekről, ismerős mondókák mesélése, a talált tárgyak megtapogatása, tenyér cirógatása, összehasonlítások különböző tulajdonságok alapján, rövid mesék a tapasztalatokról
Pihenő: az út során a gyermek igénye szerinti pihenő tartása, ez idő alatt a környezet megfigyelésére ösztönzés, a gyűjtött tárgyak elemzése.
Szabály: ne sürgessük a gyermeket, ez az ő ideje (nekem 1 óra egy ilyen út), kövessük az érdeklődési körét, arról beszéljünk, amit a kezében tart, vagy amire figyel. Ha nem érdekli, amiről beszélünk, akkor váltsunk témát. Természetesen az alapvető szabályok betartása ekkor is kötelező számára.
Otthon: a gyűjtemény kerüljön jól látható helyre. Minden érkező családtagnak, vendégnek megmutatva újraélesztjük a séta emlékét, és elmélyítjük a dolgok neveit a gyermekben. Érdemes kézműveskedni a gyűjtemény egyes darabjaival (pl. virágokból montaget csinálni, lerajzolni őket, miközben verset mondunk róluk). Én rendszeresen fotózok, amit otthon újra nézünk, így újraéljük az eseményeket. A képpel illusztrált  naplóról itt olvasható bejegyzés.
Jó kirándulást!



2012. október 1., hétfő

Gesztenyebáb - érzelmi támasz

A gyermek számára saját érzelmeinek feldolgozását segíti a külső megjelenítés, pl. babák, bábok, egyéb játékok, vagy éppen életének elképzelt szereplői. Ahogy figyelem a gyermekem, 2 éves kora körül már csodásan játszik mintha helyzeteket. Felvesz például a földről elképzelt békát vagy madarat, amit elengedünk. Persze nem csak a félelmeit, hanem a vágyait is kivetíti.
A minap jó anyaként elkezdtem vele gesztenyéből figurákat készíteni. Jó- jó, de milyen figura legyen? Nemrég voltunk az állatkertben, így a zsiráfon és a majmon gondolkodtam. A képességeim inkább egy baba irányába tereltek, mire a gyermek egy gesztenyét a kezébe fogva azt mondta Tipli. Aha, jött a gondolat, rendben, legyen a szomszéd kutya, akivel az előbb játszott. Fél tőle, mert nagy, de egyben barátkozna is vele.

Gesztenye kutya
Kellékek: gesztenyék, fogvájók, sniccer
Először megnéztük milyen a gesztenyefa, a levele, a termése. Megtapogattuk a gesztenye szúrós burkát. Végül elkezdődött a gesztenye kutya gyártás.
A gesztenyéket először magával a fogvájóval lukasztottam ki, de ez nagy erőt kívánt. A sniccer segítségével áttörtem a gesztenye héját, majd a lukba bedugtam a fogvájó felét. A másik gesztenyét ugyanígy előlukasztottam és a fogvájó másik felét abba dugtam. Kész is volt Tipli feje és teste. Jöhetett a testbe 4 fogvájó, majd egy kis filc rajz az arcra. Kevesebb, mint tíz perc múlva boldogan nyugtáztam, hogy a gesztenye figura készítése jól megy.
Először próbáltam arra biztatni a lurkót, hogy vigyázzon a remekművemre, de pár perc alatt kitörte Tipli összes lábát, ahogy az asztalon játszott vele. Ekkor megvilágosodtam! Nem a tökéletes kutya másolatra van szüksége, csak a hasonlóságra. Innentől kezdve gesztenye Tipli lábak nélkül egy fej és egy test összekapcsolódásából, és némi filc rajzból állt.

Az egész napot betöltötte gesztenye Tipli. Jött velünk, ha kimentünk az udvarra, megmutatta Apának, Tiplinek, hurcolta séta közben. Nem volt szükségünk ismételten drága játékra, hogy egy napra elvarázsoljuk magunkat és közös élményekhez jussunk. 
Végül a szokásos sétánk során sikerült pár falatot kapnunk a szalámi bokorról, mert útközben annyi érdekeset találhatunk. De ez már egy másik történet.