2012. október 8., hétfő

Útszéli környezetismeret

Mint az édesanyák, én is szeretném, hogy gyermekem sokat megismerjen a világból. Két évesen már képes önindítottan tapasztalatokhoz jutni. Eleinte én is abba a hibába estem, hogy komoly játékparkokba, állatkertbe, és nagyobb kirándulásokra gondoltam. Ismét a környezet által sugallt gyermekgondozás áldozata lettem volna, és végighurcoltam volna egy csöppséget a számára ugyan érdekes, de nem szükségszerű, a napi rutint felborító programon. Helyette figyeltem a gyermeket, aki megmutatta, mire van szüksége.


Séta a közeli kisboltba
A tőlünk pár utcányira lévő kisboltot jelöltem ki célnak, mint ismerős környezetet, és oda sétáltunk el. majd 2 éves fiammal. A séta gyakorlására egy közeli, a gyermek számára már többször bejárt terep alkalmas. Indulás előtt megbeszéltük, mi lesz a napi program, majd magunkhoz vettük az úti felszerelést.
Az út elején élvezte a szabadságot, sétált, rohangált, majd elfáradva felkérezkedett. Hoppá, helyzet van. Leguggoltam, majd leültem a földre és ölbe vettem a megnyugtatás érdekében. Mutattam neki növényeket, hangyát az elterelés érdekében. Elkezdtünk baba nyelven beszélgetni a fűről, a hangyáról. Elmeséltem, hogy a hangya élelmet keres, a fűszálak között bandukol. Aztán a gyermek észrevett egy összeaszott szilva darabot a közelünkben. Odaszaladt és elhozta, letette a hangyának. Végignéztük, ahogy a hangya felfedezi a szilvát.
A következő állomás egy villanyoszlop volt, ami nagyon jó bújócska terepnek bizonyult. Bepakoltunk pár kavicsot az alsó szintre, mintha pénztár volna. A kavicsok végül útitársainkká váltak.
Az út során szedtünk pipacsot, pitypangot,  fűszálat, mogyorót, csigaházat, további kavicsokat. A pitypangokkal gyakoroltuk a fújást felváltva. A gyűjtemény többi részét egy idő múlva mindig én hoztam. Útközben mondókákat dúdoltam, néha már egy- egy szót ő is hangoztatott.

A boltban
 Lassanként elértünk a boltig, ahol beszélgettünk egy- két emberrel, megdicsérték az eddig összegyűjtött virágokat. Gyerkőccel együtt vettem egy kis rostos üdítőt, amit elszürcsölgethet út közben. Mielőtt beléptünk, megbeszéltem vele, hogy mi fog történni. Beléptünk, és így már tudta, hogy mit kell levennie a polcról, hova kell vinnie, kinek kell odaadnia. A folyamatban kialakult önállósága töltötte el boldogsággal. Mikor megvoltunk, a bolt lépcsőjén megitta az üdítő jelentős részét, majd útra keltünk.

Irány haza
A hazaút jóval nehezebbnek bizonyult. Az ismerős terepen újra megemlítettük a tárgyak lelőhelyét. Mikor elfáradt, akkor a csigaházakat pakolgattuk, a pitypang szirmait tépte le és nézegette. Végül elfeküdt a fűben, és így nézegette az autókat. Pihenés közben beszélgettünk az autók hangjáról, színéről, hova mehet, milyen a sebessége, ki vezeti. Főként én kerekítettem történetet róla, gyerkőc pedig hangoztatta a motor hangját, esetleg megnevezte a tárgyat. Ennek ellenére az összhang megvolt, hisz beszélő környezetet biztosítottam számára, ahol felszedheti a szükséges szavakat, nyelvi fordulatokat. Közben megcsikiztem, cirógattam a fűvel, én pedig kaptam pár levelet mammam gyanánt,nehogy éhes maradjak.
Az utolsó szakaszon egy kis szállítást kért, amit örömmel teljesítettem. Annyi élményen volt túl, hogy tudtam, lassan álomba szenderül. Mire hazaértem vele már az ölemben aludt a nagy túrától fáradtan.

Ötlettár rövid felfedező sétákhoz
Felkészülés az útra: élelem, ital, a gyűjteménynek egy doboz (pl. tejfölös, teás), ruha, ami piszkos lehet
Útközben: gyermek ritmusában haladás, folyamatos beszélgetés a környezetről, eseményekről, ismerős mondókák mesélése, a talált tárgyak megtapogatása, tenyér cirógatása, összehasonlítások különböző tulajdonságok alapján, rövid mesék a tapasztalatokról
Pihenő: az út során a gyermek igénye szerinti pihenő tartása, ez idő alatt a környezet megfigyelésére ösztönzés, a gyűjtött tárgyak elemzése.
Szabály: ne sürgessük a gyermeket, ez az ő ideje (nekem 1 óra egy ilyen út), kövessük az érdeklődési körét, arról beszéljünk, amit a kezében tart, vagy amire figyel. Ha nem érdekli, amiről beszélünk, akkor váltsunk témát. Természetesen az alapvető szabályok betartása ekkor is kötelező számára.
Otthon: a gyűjtemény kerüljön jól látható helyre. Minden érkező családtagnak, vendégnek megmutatva újraélesztjük a séta emlékét, és elmélyítjük a dolgok neveit a gyermekben. Érdemes kézműveskedni a gyűjtemény egyes darabjaival (pl. virágokból montaget csinálni, lerajzolni őket, miközben verset mondunk róluk). Én rendszeresen fotózok, amit otthon újra nézünk, így újraéljük az eseményeket. A képpel illusztrált  naplóról itt olvasható bejegyzés.
Jó kirándulást!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése